Dia dos Pais
20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.
21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.
22 Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!
23 Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk,
3 Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
5 Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.
24 Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.
13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
15 De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!
24 Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak.
7 Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.
12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!
26 Aki az URat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.
6 Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.